A tengeri csillagok csillag alakú, 5-40 karú, gerinctelen tengeri élőlények. A tüskésbőrűek törzséhez tartoznak még a kígyókarú csillagok, a tengeri sünök és a tengeri uborkák. A tüskésbőrűek testét meszes dudorok vagy tüskék borítják, védekezésül a ragadozók ellen. Minden fajuk a tengerben él; a tengeri csillagok és sünök általában a sekélyebb, a kígyókarú csillagok pedig a mély vizeket kedvelik. A tengeri csillagoknak kb. 1700 fajuk van, méretük az 1 cm és 1 m között váltakozik.
A halak teste nyálkás és áramvonalas a vízben való mozgás megkönnyítésére. A hal a (többnyire villás alakú) farokúszójával hajtja magát előre, a többi úszójával pedig kormányoz és irányt tart. Legtöbbjüknek széles hátúszója, farok alatti úszója, és egy-egy pár mell- és hátúszója van. Kopoltyúval lélegzik.
A teknősök olyan hüllők, melyek testét kemény páncél borítja. Ennek súlya és alakja miatt az állatok a szárazföldön csak lassan tudnak mozogni. A szározföldiek nem is mennek bele a vízbe. Veszély esetén fejüket és lábukat behúzzák a páncéljukba. A vízi teknődök életük nagy részét a vízben töltik. A tengeri teknősök esetlenek a szárazon, úszni viszont gyorsan tudnak. Medúzákkal és más tengeri állatokkal, valamint hínárral táplálkoznak. A szárazföldön rakják le tojásaikat. A levesteknőc a parti homokba ásott lyukba rakja a tojásokat, majd homokkal betakarja őket, és visszatér a tengerbe. A kikelt kisteknősök azonnal megiramodnak a tenger felé, de útközben sokat elragadnak közülük a madarak.
